Meleg Kultúra

Az 'XXY' elég nagy sikert futott be az elmúlt évben, és ez egyáltalán nem meglepő. Alex története nagyon megkapó, a színészek csodásan játszanak, és tényleg nem mindennapi dolgok futnak össze benne.

Alex egy 15 éves lány, azért, mert a szülei úgy nevelték. Igazából hermafrodita, és a film éppen élete egy igen izgalmas pillanatában kapcsolódik be: a tinédzserkorban. Alexnek van némi szexuális válsága, elvégre együtt jár(t) egy fiúval a faluból, csak épp itt az ideje, hogy eldöntse, mi akar lenni (és itt most nem arra gondolok, hogy rendőr legyen vagy tűzoltó).

Hamarosan az emberek tudomására jut, hogy ő nem olyan, mint a többiek, és páran elkezdik szörnyként kezelni - mintha eddig nem lett volna elég baja. A családhoz megérkezik egy barát-család, ahol szintén kiderül, hogy a fiú sem mindennapi.

Szép és szomorkás, esős estékre!

A Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot 2005-ben Gerevich András ’Férfiak’ című verseskötete. Nem szeretnék erről sokat beszélni, mert a versek nem az én asztalomra tartoznak. Sajnos én az a fajta vagyok, aki elolvas egy verset és csak annyit tud kinyögni, hogy tetszik / nem tetszik.

Gerevich András versei szerencsére elég jól elszórakoztattak, ha szabad ilyet mondanom; a legtöbb ott leírt szituáció nem ismeretlen a számomra (sajnos / szerencsére). Tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, legalább most már verses kötet is díszeleg a polcomon! Lírát kedvelő polgártársaimnak szigorúan javallott!

A film egy kínai családról szól, akik Kanadába költöznek a biztosabb jövő ígéretével. Éttermet nyitnak, és boldogulnak. Legalábbis úgy tűnik, boldogulnak. A szülők házassága a jelek szerint véglegesen megromlik, és az ottani embereket és körülményeket is meg kell szokni, ami nem mindig megy egyszerűen, pláne, ha a két gyerek nem is akart kimenni Kanadába. Az egyik gyerek egy (számomra) jellegtelen kislány, a másik pedig egy meleg fiú. Mindketten keresik a maguk helyét a világban, a különbség csak annyi, hogy a fiú tesz is valamit, nem úgy, mint a húga, aki csak várja a sült galambot.

A fiú első nagy lépése az, hogy nem megy többé templomba. Szerencsére megvan rá az oka és nem csak a szülői szigor ellen lázad. Templom helyett betéved egy meleg könyvesboltba, ahol megismerkedik egy idősebb kanadaival. Összejönnek, dugnak, stb. A fiú aztán beleszeret az iskolában egy helyes srácba. És ennél többet nem is mondanék, helyette inkább nézzétek meg a filmet. Nekem nagy élmény volt, és szerencsére járt hozzá felirat is.

A filmért köszönet Golyónak!

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a kedvenc Almodóvar filmem. A ’Mindent anyámrólt’ még a m1-en láttam valamikor száz évvel ezelőtt, és csak később tudtam meg, hogy ez Almodóvar. De így tudatlanul is nagy nyomot hagyott bennem. Hogy is fejezzem ki magam: szétlapította a szívemet.

A történet egy anyáról szól, akinek a fia a születésnapján kiszalad egy kocsi elé és meghal. Az anya, Manuela, gyászában útra kell, hogy megkeresse a fiú apját, akitől még terhesen elszökött. Míg az apa után kutat, összetalálkozik egy régi ’barátnőjével’, aki korábban kamionsofőr volt, majd miután átoperáltatta magát, kurva lett. Aztán megismerkedik egy fiatal apácával (Penelopé Cruz), akiről csakhamar kiderül, hogy terhes a halott fiú apjától, és ráadásul a gyereken kívül egy másik hírt is kénytelen megtudni.

Aztán Manuela állást vállal egy színházban, ahol a két főszereplő színésznő szerelmesek egymásba. Vagyis inkább az egyik szerelmes, a másik csak drogozik. Tehát ahogy ezt olvassátok, látjátok, megvan ebben a filmben minden, ami egy ütős Álmodóvarhoz kell: férfias nők, nőies férfiak, drog, AIDS, gyerek, amit csak akartok.A ’Mindent anyámról’ egy fenomenálisan megírt történet, mérföldköves mondatokkal és igazi színészmesterséggel.

Miller egyik legelső, 1928-30-ban megírt regénye, a Kakasviadal először csak az 1960-as években jelenhetett meg, egyrészt azért, mert a kéziratról mindenki, még az író maga is megfeledkezett, másrészt pedig azért, mert Miller csak nagy nehezen vált íróvá; felforgató, modern, olykor pornográf stílusa miatt a könyveit csak nagy viták árán adták ki, őt magát pedig megvetette az amerikai irodalmi kánon.

Na ennyi irodalomtörténeti kitekintő után most írok pár sort a könyvről is. A rövidre szabott sztori 3 karakter körül örvénylik: egy házaspár, és az asszonyka barátnője. A házaspár az éjjeleket egy ágyban tölti, néha le is fekszenek, de akkor is olyan a szeretkezésük, mintha a nő a kegyeit osztogatná. A nő érzései a férje helyett a barátnőjére irányulnak, aki szintén velük lakik, hiába igyekszik a férfi ez ellen tenni. A térténet nem bonyolult, a szereplők és a motivációik érthetőek, és szerencsére Miller sem nyújtotta a regényt tovább, mint amennyire indokolt lenne.

Egyetlen kritikám a könyvvel kapcsolatban, hogy Miller néha túllicitálja magát a hasonlataival és képzettársításaival, és ez néha a mondanivaló rovására megy. Ennek ellenére a könyvet jó volt olvasni és képes volt fenntartani az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy azért ezt a történetet már sokan megírták.

Ha valaki nekem azt mondaná, hogy ’A narkósnak’ semmi köze a meleg regényekhez, akkor visszakérdeznék, hogy olvasta-e? Mert ha elolvasta volna, ilyen hülyeséget nem mondana.

Persze ’A narkós’ a drogfüggőséget hivatott bemutatni, nem kell nagyon a sorok közé összpontosítanunk, hogy egyértelmű legyen a főhős szexuális érdeklődése. Mintha alibinak használná, a főhősnek van egy élettársa, aki nő, de őt mindig csak úgy emlegeti, hogy az élettársa, nem pedig, mint nőt. A 240 oldalon semmit sem tudunk meg róla, ellenben annál többet az összes többi szereplőről. Akik mind férfiak.

Ráadásul élettársi viszony ide vagy oda, a főhős, annak ellenére, hogy utálja a buzi kocsmákat és a buzikat, állandóan közéjük jár, és nem kevés fiúval le is fekszik. Ugyanis az van, hogy amikor rendesen rajta van az anyagon, nem kívánja a szexet, és ilyenkor mindig az élettársával van, de amikor hónapokra lejön az anyagról és kívánóssá válik, egyik fiú után jön a másik.

Lehet, hogy biszexuális, de akkor is elég egyértelmű a preferenciája. Továbbá az élettársán kívül nincs több nő említve az egész regény alatt. Viszont amikor feltűnik a színen egy-egy új szereplő, soknak a leírásához mindig hozzáteszi, hogy ’nagyon jóképű’, ’szép szája van’, vagy ’nagyon szép arcú’.

A regényt azonban csak azoknak ajánlom, akiket érdekel, hogy működik a drogozás - olyan részletekbe menően le van írva minden, hogy a javát nem is értettem. A könyvet magyarul olvastam egy szuper fordításban. A Cartaphilus Kiadó adta ki 2001-ben, szóval esélyes, hogy több antikváriumban rátalálunk.

Az általam hőn szeretett HBO vitte filmre David Kushner színdarabját, és szerencsére pár éve eljutott hozzánk is, szinkronnal, meg amivel kell. Az ’Angyalok Amerikában’ egy hat részes minisorozat, amit nagy butaság lenne kihagyni.

A sorozat elég kevés szereplővel játszik, viszont nagy nevekkel: itt van nekünk a nagy kedvencem Meryl Streep, Emma Thompson, Al Pacino, és a kevesek által ismert Mary-Louise Parker, a ’Weeds’ sztárja.

A történet középpontjában főleg olyan karakterek állnak, akik melegek, zsidók, és AIDS-ben szenvednek. Bevallom, ez engem kezdetben elriasztott, mivel már a könyökömön jön ki az AIDS propaganda (tudom, AIDS-ről beszélni sosem lehet túl sok), de aztán elég jó dolgok jöttek ki a végére. Kushner színdarabja eléggé újnak számít, amiről pedig szó van, az az 1980-as évek elején játszódik.

Mindegyik karakter borzasztó részletességgel lett kimunkálva, a történet nézése során mindegyikük saját világot teremt a film berkein belül. Mindannyian New York-ban élnek, és többnyire össze is találkoznak (hihetetlen, hogy még New York sem lehet elég nagy).

Hogy jönnek az angyalok a képbe?

Az egyik szereplőt, aki meleg, AIDS-ben szenved (és a barátja zsidó), egyre határozottabb jelenések kísértik. Először csak hangokat hall, amik közlik vele, hogy közeleg a világ vége, majd klassz kis látomásai is lesznek (beszakadt padló, feltépett tető, ilyenek). Aztán persze jön a transzcendentális is, ami kitárja a kaput a mélyebb filozófiai bölcselkedésnek…

A DVD-t nem vettem meg, mert azért én is pénzből élek - inkább kikölcsönöztem. A hat rész egyenként 55-60 perces, tehát nem vesz el sok időt az életünkből. Tényleg butaság lenne kihagyni.

Életrajzi ihletésű regény Joss Moody zenészről, aki nőnek született, de férfiként élt. A könyv megtörtént események alapján íródott, az alapot egy Billy Tipton nevezetű amerikai jazz zenész adta, aki az 1950-es évek Amerikájában épített zenei karriert egy férfi bőrébe bújva.

A regény egyszerre több témát is felvet és vezet végig: nemi azonosság tudat, szerelem, gyász, önmagunk elfogadása. Kicsit féltem tőle, hogy túl lesz írva a könyv és majd a visszájára fordul az üzenet és elvesztem az érdeklődésemet, de szerencsére nem így történt. Jackie Kay folyamatosan fenn tudja tartani bennem az érdeklődést, még kicsit izgultam is a történet szereplői miatt, és semmi hiányérzet nem maradt bennem, mikor a végére értem. Mikor a kezembe vettem a könyvet, kicsit tartottam attól, hogy nem fog kellőképpen érdekelni a sztori, de szerencsére jól volt megírva, és így szerettem olvasni.

Mégis miről szól?

Otthon párnák közt, felesége folyamatos ápolása mellett meghal a híres, hatvanéves jazz trombitás, Joss Moody. Először a hálószoba négy fala közt szembesülünk az orvos szemszögéből azzal az aprócska ténnyel, hogy az ágyban fekvő férfi valójában nő. Mind a zenész kollégákat, mind az ismerősöket, mind pedig az örökbefogadott fiút arculcsapásként éri a hír, hogy akiről eddig mindvégig azt hitték, hogy gondos apa, hűséges férj, jó barát - az valójában nőnek született. Aztán jönnek a visszaemlékezések, amik által bepillantást nyerhetünk Joss Moody életébe, hogy megismerhessünk egy nem mindennapi figurát.

A könyvet az Ulpius-ház kiadó adta ki 2002-ben.

Megdumáltam a barátnőmet, hogy nézzük meg a Fekete Hattyút, elvégre Natalie Portman szerintem elég indok ahhoz, hogy egy leszbikust a székhez szögezzen. Akik látták a filmet, talán felszisszennek, hogy mégis mi a jóistennek írok itt erről a filmről, de azt kell mondjam, jó okom van rá.

Amikor a Natalie Portman alakította karakter azt a feladatot kapja, hogy egyszerre jelenítse meg a Fekete és a Fehér hattyút, akkor egy lány segít neki előhozni a ’sötétebb’ énjét. Erről most nem is beszélnék többet, inkább nézzétek meg a filmet.

De miről szól?

A film arról regél, hogy egy nebáncsvirág balerina megkapja élete legnagyobb szerepét, méghozzá hogy ő alakítsa a főszerepet a Hattyúk Tavában. Ám ehhez az is kell, hogy képes legyen a nézőkkel elhitetni, hogy ő egy vérbeli Fekete Hattyú – vagyis egy csábító vamp. A balerina a szerep kedvéért kivetkőzik magából, és a nézőnek olyan érzése támad, hogy talán egy kicsit kezd megzizzenni. ...És tényleg.

Natalie Portman ezért az alakításáért elnyerte idén a legjobb női főszereplőnek járó Oscart, szerintünk joggal. Menjetek moziba, vagy ha kijön DVD-n, vegyétek meg, mert érdemes.

Michael Cunningham írása számomra maga a költészet. Szeretem a könyveit, amik szerencsére sorban jellennek meg magyarul. A Jellegzetes napok nem sokkal a nagy sikerű Órák után jelent meg, de közel sem közelítette meg annak sikerét. Erről Cunningham csak annyit mondott, hogy ’amikor írsz egy könyvet, ami tetszik az embereknek és ünnepelnek téged miatta, majd írsz még egyet, annak a következő könyvnek szükségszerű a bukása, mivel az emberek igazából az előző könyvet akarják újraolvasni, de úgy, mintha akkor olvasnák azt először.’ Jól látta, mert amikor először olvastam a Jellegzetes napokat, akkor bennem is hagyott egy kis hiányérzetet. De nem lennék igazi rajongó, ha nem olvastam volna újra két évvel később. Másodjára remegett a térdem olvasás közben, annyira tetszett.

De miről szól?

Három különálló történet követi egymást, amikben úgy tűnik, a költő Walt Whitman szellemén és az író költői hangján kívül nincs semmi kapocs. Talán így is van, nem tudom. Az első történet a múltban játszódik, abban az időben, amikor a gépek egyre nagyobb teret kaptak a termelésben, kiszorítva ezzel az emberi munkaerőt. Ebben a korban veszíti el a főszereplő fiú a bátyát, és kell megközdenie a gyászával. A második történet már napjainkban játszódik. Vérbeli krimi, amelyben egy nyomozónő ered öngyilkos robbantók nyomába. A harmadik történet pedig már a jövő, amelyben egy robot férfi prostituált járja New York utcáit.

A regényt az Ulpius-ház adta ki 2006-ban, gyakorlatilag bárhol beszerezhető.

Ketten néztük ezt a filmet és én voltam az, akinek tetszett. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a lelkizést a vásznon -a többiek csak halálra unják magukat. A film főszereplője egy író srác, akit elhagy élete szerelme, és ezen annyira magába roskad, hogy pincérnek áll. Az étteremben, ahol munkát vállal, megismerkedik pár meleg sráccal, akik mind máshogy látják a világot. Aztán a hősünk persze túl jut a kudarcon és újra szerelmes lesz. Nem nagy cucc, de mégis. Aranyos volt. Érződik rajta, hogy kevés pénzből de nagy szeretettel készült.

A török származású olasz rendező Ferzan Özpetek 2007-es filmjét a tesómtól kaptam tavaly karácsonyra és a szüleimmel néztem végig a villogó fa mellett, amikor arra lettem figyelmes, hogy az őseim egymásra borulva zokognak rajta. Nem mondom, elég szomorú a történet: a főszereplő fiú meseszép, van karrierje, álompasija, csodálatos barátai, aztán egyszer csak meghal. Ez történik a film első felében. A másodikban pedig a baráti kör próbálja feldolgozni a veszteséget.

Ferzan Özpetek filmjeit (lásd még: Tudatlan tündérek, A szemközti ablak, Törökfürdő) az ember azért szereti, mert megkapóan emberiek. Nincs bennük autós üldözés, robbantás, vagy emberevő szörnyek, hanem az élet jelenik meg előttünk annak szépségében és keserűségében. A Szaturnusz gyűrűjében egy ezresért beszerezhető bármelyik Media Markt-ban.

Egyik nap meló után kolleginával rájöttünk, hogy semmi dolgunk, és beültünk a Cirkó-Gejzírbe megnézni a ‘Melegkonyhát’. Aztán rájöttünk, hogy ez a film jobb volt, mint akármelyik délutáni főzős műsor. A film főszereplője és étterem tulajdonosa a melegségét nyíltan vállaló Maxi, akinek egyszerre több dolog is összejön. Volt felesége kórházba kerül, így neki kell vigyáznia a két közös gyermekre; megtudja, hogy jön a Michelin és csillagozni fogják a vendéglőjét; és végül kiderül, hogy az új jóképű szomszédja egyben a kisfiának a foci edzője. A ‘Melegkonyha’ a spanyol filmekhez méltón pörgős és színesen kavalkádos, mellé pedig kellőképpen leckéztetős és mondanivalóval taníttatós.

A film már DVD-n könnyűszerrel elérhető, családi mozizáshoz kitűnő.

A film főhőse Rachel, aki éppen házasodni készül a pasijával, amikor megismeri a leszbikus virágkötő lányt. Barátság alakul ki a két lány között és aztán jön a dilemma, hogy vajon Rachel tényleg házasodni akar-e a pasijával, vagy netán a lányokhoz vonzódik? Rachel szerepében Piper Perabo (‘Sakáltanya’) nagyon kellemes, a pasi szerepében pedig Matthew Goode (‘Az utolsó látogatás’) gyönyörű, mint mindig. A film magyar szinkronnal egy ezresért szinte bárhol beszerezhető; borongós vasárnap délutáni családi kikapcsolódáshoz egyenesen tökéletes.

A történet főszereplője Antonia, aki a filmben 10 perc alatt megözvegyül, majd még 10 percbe telik neki, mire rájön, hogy hajdani férjének szeretője volt… aztán még további 20 percbe, hogy rájöjjön, férje szeretője nem nő, hanem egy másik férfi volt. A fenn maradó időt azzal tölti, hogy megértse, miért csalta őt a férje egy másik férfival, hogy miért volt neki egy másik élete mellette. Aztán jön a happy end, ugyanis megérti.

A török származású olasz rendező Ferzan Özepetek 2001-es filmje egyik személyes kedvencem. Édesanyám legalább ötször látta már, sőt, ő kéri, hogy nézzük meg megint. Amikor otthon elmondtam, hogy meleg vagyok, anyukámnak nagyon sokat segített ez a film, hogy megértsen. Lehet, hogy nektek is segíteni fog.

Teljesen véletlenül került kezembe a ‘Gyöngyök éve’, amikor egyik nyáron csak úgy kivettem a könyvtárból. Aztán nagyot néztem, amikor elolvastam. Azóta megvettem és még kétszer lenyomtam. A cseh Zuzana Brabcová regénye egy negyvenéves családanyáról szól, aki ‘boldog’ házasságban neveli egy szem lányát, mígnem megismerkedik egy nővel, akivel mintha újra felfedezné önmagát. Azt is mondhatnánk, hogy a szerelem éget, így kerül a főhősnő az elmegyógyintézet zárt osztályára. A regény gyönyörű. A regény tartalmas. A regény friss. A regényt olvassátok el!

A könyvet az Ulpius-ház kiadó adta ki pár éve, de bőven megtaláljátok bármelyik könyvesboltban.

Amikor James Cameron Mitchell filmjét kivettem a tékából, 5 perc nézés után azt mondtam, hogy a film szuper és mázli, hogy anyámék nem nézik. A filmben rengeteg a szex, főleg mivel a szexről szól (na bumm), a téma taglalása azonban távol áll bárminemű visszafogottságtól. 5 perc sem telik el, de már premier plán láthatunk egy önszopást is. A ‘Shortbus’ főszereplője egy szexuálpszichológus lány, akinek még sose volt orgazmusa. Az orgazmus utáni kutatás során megismerünk pár karaktert, akik mind máshogy állnak hozzá a szexhez… így jutunk el a Shortbus nevű klubba. Ha kíváncsiak vagytok, hogy miben áll a Shortbus titka, nézzétek meg a filmet. 990-ért a tiétek lehet bármelyik Media Marktban.

Manuel Gómez Pereira filmjét anno úgy harangozták be, mint egyfajta tisztelgést Almodóvar munkássága előtt. Én azt mondanám, hogy ez részint igaz, főleg ha Almodóvar korai filmjeihez igazítjuk (’Szenvedélyek labirintusa’ például). Pörgött a film, mint a búgócsiga, és annyi volt benne a keverés, mint … mittudomén.

A film arról szól, hogy Barcelonában éppen az első meleg esküvőre készül a nép, és nem is akármilyenre: tömeges meleg esküvőre! Szépen gyűlik a nép a nagy eseményre, jönnek az örömszülők is szép számmal, akik közül talán nem is örül mindenki annyira… Vicces és néha szomorú, pörgős és néha meg-megáll. A DVD-t 990-ért vettem, bárhol beszerezhető.

A főszereplő Patrick születése után azonnal árván marad, hogy a mesebeli mostoha anya és mostoha nővér mellett lássuk viszont lázadó kamaszként - a mostoha anyja ruhájában. Na vajon miről szól a film?

Patrick az egyetlen, aki technika óra helyett a lányokkal tanul varrni, és ő viseli a legdizájnosabban az iskolai egyenruhát. Felnőve útra kell, hogy megkeresse édesanyját, de csak sodródik az árral. Kalandjai során egyre inkább nővé válik és a valóság helyét átveszi a képzelet.

Neil Jordan filmjét csak az edzettebbeknek ajánlom, az igazi műértőknek. A film néhol akadozik, és emellett engem kissé zavart Patrick (Cilian Murphy) visítozása és vinnyogása. A DVD magyar szinkronnal bárhol beszerezhető.

Akárhányszor szóba kerül, hogy ki a kedvenc íróm, mindig rávágom, hogy Michael Cunningham. Hogy miért? Mert szeretem ahogy mesél, és azt, amiről. A szavait mintha csak nekem írta volna le. Mintha magamat látnám a karakterekben. Aki szeret olvasni, annak biztos volt már ilyen élménye.

A történet Jonathan és Bobby barátságáról szól, az ő felnőtté válásukról. Gyerekként együtt fedezik fel saját szexualitásukat, majd feliperedve útjaik szétválnak. Jonathan New Yorkba költözik, Bobby pedig még sokáig Jonathan szüleinél él. A sorsuk csak évekkel később, már New Yorkban fonódik újra össze, de nem akarok spoiler lenni, inkább olvassátok el.

Pár éve ezt a könyvet adtam karácsonyra az akkori barátomnak, aki szintén beleszeretett a történetbe, majd tovább passzolta az anyukájának, aki viszont annyira szomorúnak találta, hogy elnézést kért és letette. Szeretem tegyetek ti is egy próbát. A könyvet az Ulpius-ház kiadó adta ki, aki nem hiszi, járjon utána.

Történetünk főhőse, Angelo, egy szép napon bejelenti, hogy külön költözik a szüleitől. Ez már önmagában is egy katasztrófa az olasz szülők szemében, hát amikor kiderül, hogy Angelo a fiúkat szereti…! Mivel a szülők úgy vélik, hogy Angelo azért melegedett be, mert nem talált magának rendes lányt, pusztán jószándékból nekiállnak keverni, hogy mi a kényelmes fotelban nagyokat kacarászhassunk a kellemetlenebbnél szánalmasabb szituációkon. A film 990 forintért szinte bárhol beszerezhető, és nyugodtan mutogatható még a szülőknek is; az én anyukám egyenesen imádta ezt a filmet.

1968, Párizs. Az ikerpár Isabelle és Theó egyedül maradnak a nagy lakásban, mikor szüleik elutaznak vidékre. Hogy ne unatkozzanak, magukhoz költöztetik Matthewt, az amerikai cserediákot. A Bertolucci által rendezett filmben kevésbé hangsúlyos a homoerotikus szál, de a könyvben minduntalan jelen van, amikor Matthew Theó felé irányuló gondolatait olvashatjuk. Mivel Párizsban javában zajlik a forradalom, a három fiatal bezárkózik a lakásba és különböző ‘bevállalós’ játékokkal igyekeznek elszórakoztatni magukat.

A könyv az Ulpius-ház gondozásában jelent meg. Rövid, de tartalmas, és mindenképpen szórakoztató.

Na ez az a könyv, amit bár elismerek, hogy komoly iromány, de biztos nem adnám a nem létező képzeletbeli gyerekem kezébe. Még akkor se, ha meleg. Akkor meg pláne nem, ha idealista-romantikus meleg/leszbikus… Meg úgy egyáltalán nem. Na mindegy, ezt túlragoztam.

A regény középiskolás fiatalokról szól, akik mindennapjaikat bedrogozva töltik, és alkalommadtán bárkivel bármikor közösülnek. Elsőre úgy tűnik, hogy semmi sem érdekli ezeket a gyerekeket, még a saját jövőjük sem, de valójában esélyük sincs arra, hogy változtassanak. A szülők ugyanazt csinálják, mint ők, csak nagyban. A legkedvesebb tanárról kiderül, hogy LSD-t osztogat a fiúknak, amiért ők cserébe letolják neki a gatyájukat az üres osztályteremben. A kedves idegenről megtudjuk, hogy szadista…

Dennis Cooper világa szomorú és kiábrándító, a leírásai metszőek és feketék. Hálás vagyok azért, hogy én nem szerepelek a regényben. Az ÉN életem szép és tartalmas!… Műértő közönségnek ajánlott olvasvány, de kötelezővé semmiképpen nem tenném.

Valahogy mindig is buktam a dokumentarista stílusban előadott alacsony költségvetésű filmekre, így nem volt nagy meglepetés, hogy ’A legmelegebb nap’ így elszórakoztatott. A szereplők mást se csinálnak, csak beszélgetnek, és igazán semmi sem történik, mégis az első perctől érdekes a történet.

Az első 10 percben máris felvázolják nekünk az alaphelyzetet: adott egy kedves fiatal házaspár, akiknek legnagyobb gondjuk, hogy gyereket csináljanak. Minden egyes beszélgetésrészletüket azzal az idegesítő mondattal zárják, hogy ’I love you’ - mégsem dobtam ki a taccsot; talán ti sem fogjátok… És aztán betoppan a művész, a szétszórt barát, aki a feje tetejére állítja a nyugis hétköznapokat. A két férfi berúg és egy újsághírdetésen felbuzdulva elhatározzák, hogy beneveznek az úgynevezett ’humpfest’-re, ami egy amatőr pornófilmes ünnep. El akarják vinni a kupát, és az az ’eredeti’ ötletük támad, hogy meleg pornót fognak forgatni, egymással. Hát hajrá, srácok.

Nem vagyok oda a leszbi filmekért, de ha az adott remekben Julianne Moore és Annette Bening játsza a főszerepet, veszek egy nagy levegőt és pattogtatok egy kis kukoricát. A történet szerint ez a két hölgy közösen neveli két csemetéjét, akik mindketten egy közös spermadonortól származnak, akit a filmben Mark Ruffalo alakít. A gyerekek úgy döntenek, hogy a 18-at betöltve megismerik apjukat, és ezzel elindítanak egy családi lavinát.

A történet brilliáns, a párbeszédek pörögnek, a színészek hihetőek, a végkifejlet szívmelengető. Benne volt minden, amiért az ember leül és megnéz egy filmet. A Sundance fesztiválon tarolt; áprilistól pedig nézhetjük a magyar mozikban. Úgy tűnik én ezt egy kicsit elkapkodtam, mert már láttam.