Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a kedvenc Almodóvar filmem. A ’Mindent anyámrólt’ még a m1-en láttam valamikor száz évvel ezelőtt, és csak később tudtam meg, hogy ez Almodóvar. De így tudatlanul is nagy nyomot hagyott bennem. Hogy is fejezzem ki magam: szétlapította a szívemet.
A történet egy anyáról szól, akinek a fia a születésnapján kiszalad egy kocsi elé és meghal. Az anya, Manuela, gyászában útra kell, hogy megkeresse a fiú apját, akitől még terhesen elszökött. Míg az apa után kutat, összetalálkozik egy régi ’barátnőjével’, aki korábban kamionsofőr volt, majd miután átoperáltatta magát, kurva lett. Aztán megismerkedik egy fiatal apácával (Penelopé Cruz), akiről csakhamar kiderül, hogy terhes a halott fiú apjától, és ráadásul a gyereken kívül egy másik hírt is kénytelen megtudni.
Aztán Manuela állást vállal egy színházban, ahol a két főszereplő színésznő szerelmesek egymásba. Vagyis inkább az egyik szerelmes, a másik csak drogozik. Tehát ahogy ezt olvassátok, látjátok, megvan ebben a filmben minden, ami egy ütős Álmodóvarhoz kell: férfias nők, nőies férfiak, drog, AIDS, gyerek, amit csak akartok.A ’Mindent anyámról’ egy fenomenálisan megírt történet, mérföldköves mondatokkal és igazi színészmesterséggel.
