Meleg Kultúra

Ahogy a címben is láthatjátok, ez egy spanyol film. Ines Paris filmje pontosan úgy pörög, ahogy én azt elvártam tőle. Nem éreztem egy percig sem, hogy belassulna vagy hogy bármelyik jelenet öncélú lett volna. Bár a történet kiszámítható – legalábbis én sejtettem, hogy mi lesz a vége – mégis a film képes volt izgalmat kelteni.

A történet szerint a szereplőgárda két részre oszlik. Egyik oldalon van az elvált zongoraművész anya, aki bejelenti, hogy új szerelme egy nő; a másik oldalon meg ott van a három lánya, akik eltérő módon próbálnak megbarátkozni a helyzettel. Mindegyik lány a maga módján próbálja kezelni az ügyet, és ahogy vártam, beindul a keverés; egymást érik az érzelmi szárnyalások és mélypontok. A vonalvezetés izgalmas és magával ragadó… hát mit mondjak még? Menjetek és nézzétek meg. Magyar nyelven DVD formátumban könnyedén beszerezhető.

Mindig azt mondtam, hogy az élet önmagában nem bonyolult - csak mi tesszük azzá. És ha ez nem lenne elég, akkor ott vannak a barátok és a családtagok, akik még rádobnak egy lapáttal.

Na a filmünk főszereplője, Allegra nincs nagyon rászorulva mások segítségére, hogy pokollá tegye a saját életét. A lejtőn akkor indul meg, amikor a barátnője szakít vele, mivel Allegra szerinte ambivalens és nem bírja kifejezni az érzéseit (még egyszer sem mondta a lánynak, hogy szereti). Aztán egyre gyorsabban robog lefelé a lejtőn, amikor egyszerre ismerkedik meg egy kedves pasival, aki mit ad Isten szintén odavan az operáért, valamint egy lánnyal, aki éppen kezdi felfedezni énjének leszbikus oldalát. Bár egyikőjükkel sem szeretne először semmi komoly kapcsolatot, mégis ennek az ellenkezője történik.

A film alapvetően aranyos volt, de megbocsássatok, amiért nem tudok lelkesedni egy leszbikus lány eszmei és ideológiai túlpörgéseiért. Jó volt azonban viszontlátni Justin Kirk-öt, aki már az ’Angyalok Amerikában’ című minisorozatban is nagyon szerethető volt (ergo: nekem bejött).

Az 1975-ben bemutatott Rocky Horror Picture Show mind a mai napig az egyik legismertebb és legjövedelmezőbb film a világon. Bemutatásakor mindössze csak az ékszakai vetítéseken lehetett megtekinteni, mivel akkoriban túl obszcénnek minősítették annak meleg, leszbikus és transzvesztita szereplői, valamint szexuális szabadossága miatt.

A film arról szól, hogy egy konzervatív pár éjjel az esőben lerobban a kocsijával, ezért bekopognak egy útmenti kastélyba, hogy telefonálhassanak. A kastély azonban egy transzvesztita (stb.) férfi otthona, aki éppen partit ad a barátainak. Jön a keverés és a rengeteg ének, de hogy őszinte legyek, nekem annyira nem jött át. Nem kedveltem a karaktereket, és annyit azért nem röhögcséltem a tévé előtt. Ahogy hallgattam a dalszövegeket, arra is rájöttem, hogy a feliratot kissé elrontották, mert a legtöbb esetben a kiírt szöveg köszönő viszonyban sem volt az elhangzottakkal - de persze kár lenne ezért a filmet hibáztatni.

Lehet, hogy erre a filmre még egy kicsit érnem kell, vagy csak hangulat kérdése.

Forster könyve egyike az első nagy meleg regényeknek, amiket szerencsénkre az Európa Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatunk. A mű, bár 1913-1914-ben íródott, csak az író halála után egy évvel, 1971-ben jelenhetett meg; egészen addig csak kézirat formájában terjedt.

A regény középpontjában a címszereplő Maurice áll, aki az angol felső középosztály tagjaként nevelkedik, hogy aztán cambridge-i tanulmányai során beleszeressen a nála egy évvel idősebb Clive-ba. Szerelmük 3 éven át tart, amikor is Clive lelkileg kikészül a rá nehezedő nyomás miatt, és inkább felhagy ezzel az élettel: megnősül.

A regény lágyan folyik végig a lapokon - Forster elmondása szerint ez egyike volt azon történeteknek, amik szinte maguktól íródtak. Bár túl sok aktualitása már nincs a történetnek, mégis érdemes elolvasni, hogy némi hálát érezhessünk az elődeink iránt, akik elég erősek voltak ahhoz, hogy vállalják magukat.

Most néztem meg Xavier Dolan filmjét, amit nemrég mutattak be a magyar mozik, és hát mit is mondjak?… vegyes érzéseket hagyott bennem. A legjobb és a legrosszabb dolog az egész filmben az alapötlet volt: egy meleg fiú és a heteró barátnője ugyanakkor ugyanabba a fiúba szeret bele, aki mindkettejükkel randizik, ám a szereplők javára legyen mondva, tényleg nehéz eldönteni, hogy a göndör hajú szépség mégis melyikük felé hajlik igazán.

Mi ebben a hiba?… Ugyan már, sosem vesznék össze a barátnőmmel egy fiú miatt. Szép a szerelem, de ebben az adott szituációban ez az egész (tragi)komédia egy nagy átverés. Simán tisztázni lehetett volna a helyzetet, csak úgy tűnik, ez semelyik forgatókönyvírónak nem jutott eszébe.

Mégis jó volt nézni a filmet, mert:
1. szépek voltak a karakterek;
2. nagyon jó volt a filmzene;
3. szépen fényképezték a filmet.

Szóval ne bátortalanodjatok el, hanem váltsatok rá jegyet, aztán döntsétek el ti, hogy mihez kezdtetek volna adott helyzetben.