Mindig azt mondtam, hogy az élet önmagában nem bonyolult - csak mi tesszük azzá. És ha ez nem lenne elég, akkor ott vannak a barátok és a családtagok, akik még rádobnak egy lapáttal.
Na a filmünk főszereplője, Allegra nincs nagyon rászorulva mások segítségére, hogy pokollá tegye a saját életét. A lejtőn akkor indul meg, amikor a barátnője szakít vele, mivel Allegra szerinte ambivalens és nem bírja kifejezni az érzéseit (még egyszer sem mondta a lánynak, hogy szereti). Aztán egyre gyorsabban robog lefelé a lejtőn, amikor egyszerre ismerkedik meg egy kedves pasival, aki mit ad Isten szintén odavan az operáért, valamint egy lánnyal, aki éppen kezdi felfedezni énjének leszbikus oldalát. Bár egyikőjükkel sem szeretne először semmi komoly kapcsolatot, mégis ennek az ellenkezője történik.
A film alapvetően aranyos volt, de megbocsássatok, amiért nem tudok lelkesedni egy leszbikus lány eszmei és ideológiai túlpörgéseiért. Jó volt azonban viszontlátni Justin Kirk-öt, aki már az ’Angyalok Amerikában’ című minisorozatban is nagyon szerethető volt (ergo: nekem bejött).
