Most fejeztem be Cyril Collard könyvét, és még egy kicsit ennek a hatása alatt vagyok és írom ezt a bejegyzést. Amikor nekiültem szombaton ennek az alig 200 oldalnyi regénynek, azonnal az jutott eszembe, hogy a Vad éjszakák Dennis Cooper Közelebbjének a francia változata. Ugyanaz a tömörség, ugyanaz az elborzasztó polgárpukkasztás. Nem is nagyon jó ide ez a szó, hogy polgárpukkasztás, mert nem éreztem igazán annak, de gyorsan túl akartam esni ezen a kifejezésen, mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek ez a véleménye. Azért nem tartom polgárpukkasztónak a Vad éjszakákat, mert ennek volt mélyebb értelme.
A könyv egy 30 év körüli fickóról szól, aki operatőrként művészek közt forog, melegnek vallja magát (de én inkább úgy definiálnám az állapotát, hogy szexuálisan nyitott), és hát szó ami szó, HIV fertőzött. Beleszeret egy Laura nevű lányba, akivel mindig ordítva élveznek el, de a csúcs után képtelen az intimitásra, mivel ez csak a fiúkkal megy neki. Laura mellett éjszakánként Szajna parti hidak alatt extrém kalandokba bonyolódik, amik nem nélkülözik a pisát, a felek kölcsönös megalázását, egymás szájába köpködést, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy Laura egyre jobban belebolondul a főhősbe, hajlandó lenne mindent elnézni neki, cserébe a pasi adja át magát neki. Hogy szeresse. Hogy egyszer az életben igazán törődjön vele. A könyv második fele leginkább abból áll, hogy Laura üzeneteket hagy az üzenetrögzítőn, és folyamatosan felőrli magát érzelmileg. Némileg érthetetlennek tűnik a pasi érzéketlensége, hogy hagyja Laurát kínlódni, de aztán rájöttem, hogy a pasi sem akarja elhagyni Laurát, miközben képtelen vele együtt lenni. Szóval van itt egy feloldhatatlan kettősség.
Hogy mi akadályozza meg a főhőst, hogy egy igazi happy end kerekedjen ki a dologból? Nem más, mint az arab fiúk iránti vonzalma, valamint egy Samy nevű srác iránti beteljesületlen szerelme. Persze a pasik jönnek és mennek az életében, de Samy az egyetlen, akit sosem kaphat meg, de el sem veszíthet. Samy-nek van egy barátnője, mégis összeköltözik a főhőssel, és hagyja, hogy az epekedjen utána. Néha ágyba bújnak, de ez a szerelem sem teljesedhet be sose.
Na jó, aki eddig eljutott ebben a bejegyzésben, joggal hiheti azt, hogy a Vad éjszakák egy szerelmi háromszög igaz és megbotránkoztató története. Végül is nem is tévedne nagyot. Azonban nem szabad elmenni amellett sem, hogy a főhősön közben egyre jobban elhatalmasodik a kór, és azzal, hogy emellett aktív szexuális életet él, és legtöbbször gumi nélkül, az egész egyfajta haláltáncra hajaz.
A véleményem a könyvről az, hogy letehetetlen. Rövid, ámde nehezen emészthető. A szüleimnek nem adnám karácsonyra, az egyszer biztos. Viszont akit érdekel, az nézzen körül az antikváriumokban vagy a könyvtárak felnőtt részlegén, illetve kapható a könyvudvarban kerek egész 100 forintért.
