Úgy tűnik az április a végtelen esőkről és könnyekről szól. Egyrészt most olvasom Katona André könyvét, a 'Mennyi időnk van?'-t, amiben valami oknál fogva fejezetenként kétszer sírnak (átlagoltam a sírások számát, és most NEM viccelek), de erről majd egy későbbi posztban, másrészt megnéztem tegnap este a 'Watercolors' című 2008-as amerikai filmet, ahol a főszereplők egyike-másika jelenetről jelenetre elsírja magát.
De nézzük meg, mi fakasztotta a színészeket sírásra. Adott egy srác, akit az anyja nevel, és adott egy másik srác, akit meg az apja. Mindkét család csonka, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a film végéig azok is maradnak. Amikor az apuci pár napos üzleti útra megy, édesfiát leadja megőrzésre a másik családnál, ahol a srác (köztudottan) meleg. A két fiú első blikkre megtalálja a közös hangnemet, és mi már akkor tudjuk, hogy ebből bizony szex lesz. Erre nem is kell sokáig várni, és igazándiból ekkor tettem fel magamnak a kérdést, miszerint: 'lehet, hogy ez a film nem is lesz olyan fárasztóan unalmas?' Mert ha a srácok egymásnak esnek már a harmincadik percben, akkor mit fogunk csinálni a fennmaradó másfél órában?
Szerencsére a film készítői az átlagosnál jobban átgondolták a történetet, így nem a szokásos össznépi agybutítást tették le a nézők asztalára, és nem is az éves megszokott melegbarát kampányfilmmel izgatják a hangulatot, hanem valami kevésbé klisés, mélyebben szántó alkotással. Ne értsetek félre, a film nem volt kifejezetten jó, de ha meleg filmről beszélünk, akkor figyelembe kell venni azt is, hogy nem egy nagy filmgyártó cég remekbe szabott egészestéséről van szó, hanem egy olcsón legyártott, gyengébb színészekkel felvett személyes alkotásról.
Vagyis, ebben a sztoriban csak mint dramaturgiai elem van jelen a melegség, mert ezen kívül a két fiúnak egészen más problémákkal is meg kell küzdeniük. Az egyik fiú érzékenyebb lelkületű, festőnek készül, és úgy alapvetően jobban teljesít az iskolában, de mint az várható, nem sok pajtását tudhatja a barátjának. Aztán ott van a másik srác, aki az úszáson kívül nem ért semmihez, és retteg attól, hogy egyszer majd nem lesz elég jó, és akkor ki kell majd találnia, hogy mihez kezdjen az életével, ezen felül az anyja börtönbe kerül, az apja pedig elvonóra járó alkoholista, akinek a munkája miatt állandóan költözni kell.
A film minden gagyisága, illetve amatőrsége mellett élvezhető, ha még néhol vontatottá és kiszámíthatóvá is válik.
