Szeretem mostanában azokat a filmeket, amik szólnak valamiről, tökmindegy, hogy miről, és csak úgy mellékesen beleszőnek valamit, ami LMBTQ. Bocs, hogy így fogalmazok, de ez így rövid, és elég pontosnak is érzem. El is mondom, miért jó ez: adott az átlag néző, aki beül mondjuk erre a Tammy című vígjátékra. Előtte a youtube-on megnézi a trailert, tudja, mire számíthat, aztán végigröhögi az egészet. Együtt nevet, együtt sír a főszereplő Melissa McCharty színésznővel, és közben észre se veszi, hogy mindvégig át lett cseszve a palánkon. Ugyanis: amíg nevetett és jól érezte magát, egy mellékszálon Kathy Bates karakterében megismert egy végtelenül pozitív leszbikus párt. Láttuk, hol élnek és hogyan. Aztán van Kathy Bates-nek egy nagymonológja, amelyben summázva elmondja, hogy ezért az életért baromi sokat dolgozott. (Könnyek. Taps.)
Ha szociológus vagy pszichológus lennék, vagy akár közgazdász, akkor ezt nagyon szépen letudnám vezetni tudományosan. Olyan fogalmakat használnék, mint árukapcsolás, vagy pozitív megerősítés. Más most nem jut eszembe.
De most nehogy azt higyjétek, hogy savazni akarom a filmet. Baromi jó volt, és nagyon örültem, hogy a fentebb említett dolgok miatt írhattam róla itt pár sort.
Nézzétek meg a trélert:
