Most nemrég olvastam el két könyvet Kurt Rieder tollából, cím szerint 'A harmadik birodalom felemelkedése és bukását' és 'A koncentrációs táborok történetét', és bár a szerzőt - Földi Pálhoz hasonlóan - rendesen savazza a szakirodalom, mégis nekem egy erős pozitív élményt adtak. És hogy miért? Azért, mert egyrészt megemlítette a melegek üldözését a második világháború során, másrészt mert nem csak megemlítette, de tisztelettel beszélt az áldozatokról. Ez nekem eddig sajnos hiányzott.
A legtöbb forrás, ami a holokausztról szól, meg úgy általában a koncentrációs táborokról, rendszerint elfelejti megemlíteni, hogy nem csak sárgacsillagos áldozatai voltak ennek a rémálomnak, hanem rózsaszínű csillagosai is. Persze nem vitte túlzásba a téma taglalását, de nekem mégis mosolyt csalt a szívembe, amikor - mondjuk így - az én felmenőimről beszélt. Nem kell fejezeteken át belemenni, de nekem épp elég, hogy nem szorulnak örökösen az árnyékba a melegek, ha ez a téma felmerül. Persze aki jobban utána akarna olvasni, hogy mi történt 'velünk', annak ajánlom figyelmébe Jean Boisson könyvét, 'A rózsaszín háromszöget'.
