Miller egyik legelső, 1928-30-ban megírt regénye, a Kakasviadal először csak az 1960-as években jelenhetett meg, egyrészt azért, mert a kéziratról mindenki, még az író maga is megfeledkezett, másrészt pedig azért, mert Miller csak nagy nehezen vált íróvá; felforgató, modern, olykor pornográf stílusa miatt a könyveit csak nagy viták árán adták ki, őt magát pedig megvetette az amerikai irodalmi kánon.
Na ennyi irodalomtörténeti kitekintő után most írok pár sort a könyvről is. A rövidre szabott sztori 3 karakter körül örvénylik: egy házaspár, és az asszonyka barátnője. A házaspár az éjjeleket egy ágyban tölti, néha le is fekszenek, de akkor is olyan a szeretkezésük, mintha a nő a kegyeit osztogatná. A nő érzései a férje helyett a barátnőjére irányulnak, aki szintén velük lakik, hiába igyekszik a férfi ez ellen tenni. A térténet nem bonyolult, a szereplők és a motivációik érthetőek, és szerencsére Miller sem nyújtotta a regényt tovább, mint amennyire indokolt lenne.
Egyetlen kritikám a könyvvel kapcsolatban, hogy Miller néha túllicitálja magát a hasonlataival és képzettársításaival, és ez néha a mondanivaló rovására megy. Ennek ellenére a könyvet jó volt olvasni és képes volt fenntartani az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy azért ezt a történetet már sokan megírták.
