Nehéz erről a könyvről most írnom. Már egy hete befejeztem, és azóta is azon agyalok, hogy mit mondjak nektek. Fura kettős érzés dolgozik bennem, mivel a könyv zseniális, a történetvezetés fantasztikus, a karakterek döbbenetesek - mégsem ajánlom a gyengébb idegzetőeknek.
Ami így elsőre szembetűnik, hogy rengeteg benne a szex, de ez sosem öncélú. Limonovnál a szex mindössze eszköz, katalizátor a történetben. A leírások plasztikusak, nincs mellébeszélés, mindent a nevén nevez, és mindent ki is mond. Ez jó, de nehogy valaki abban a tudatban vegye meg a könyvet, hogy ez is egy tabudöntögető szürkeötvenárnyalata. Limonov úgy beszél szexuális kicsapongásairól, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Eszébe nem jut, hogy visszafogja magát vagy egy bárgyúbb mederbe sorolja a mondandóját...
A másik szembetűnő dolog annak felismerése volt, hogy bizony az USÁ-ba kivándorolt menekültek élete egyáltalán nem volt könnyű, vagy jobb. Engem arculcsapásként ért, mert azt hittem, azok az emberek, akiknek sikerült Amerikába menekülni, eztán boldogan éltek míg meg nem haltak. Edicskának köszönhetően részletekbe menően megértettem, hogy mekkorát tévedtem.
Na de pár dolgot elmondok a sztoriról is, csak hogy képbe kerüljetek. Szóval van ez az Edicska, vagyis Eduard, a könyv írója. Az ő szemszögéből, az ő narrációjával követjük az eseményeket, ami őszintén szólva nem sok: Edicska és kedves neje, Jelena a Szovjetúnióból menekülnek az USÁ-ba, ahol csakhamar kiderül, hogy nem kolbászból van a kerítés. Edicska hazájában nagy költő, de orosz költőre sajnos nem sok szükség van az Egyesült Államokban. Így aztán marad a segély, ami bizony nem sok, Jelena pedig megpróbál új életet kezdeni, alkalmazkodni. Edicska csakhamar egyedül marad, Jelena árulása miatt végtelen csalódottság van a szívében, és vonzalma a férfiak felé fordul. Illetve hát Jelena előtt is voltak neki meleg kicsapongásai, volt már szerelmes férfiakba, de most, Jelena után ez felerősödik.
Edicskával ezek alapján könnyen tudnánk szimpatizálni, nekem ez mégsem sikerült. Edicska minden ellen lázad, neki semmi sem jó, képtelen elengedni a múltat és kinyitni a szemét az új környezetére, az új lehetőségekre. Nem motiválja semmi, csak a volt életét akarja visszakapni, meg persze Jelenát. Ennek ellenére a könyvet nagyon jó volt olvasni, ez nagyban köszönhető M. Nagy Miklósnak, a könyv fordítójának, aki szerintem kiváló munkát végzett. Neki köszönhetően számomra az Ez vagyok én, Edicska az idei év egyik legnagyobb könyvélménye.
