Ha valaki nekem azt mondaná, hogy ’A narkósnak’ semmi köze a meleg regényekhez, akkor visszakérdeznék, hogy olvasta-e? Mert ha elolvasta volna, ilyen hülyeséget nem mondana.
Persze ’A narkós’ a drogfüggőséget hivatott bemutatni, nem kell nagyon a sorok közé összpontosítanunk, hogy egyértelmű legyen a főhős szexuális érdeklődése. Mintha alibinak használná, a főhősnek van egy élettársa, aki nő, de őt mindig csak úgy emlegeti, hogy az élettársa, nem pedig, mint nőt. A 240 oldalon semmit sem tudunk meg róla, ellenben annál többet az összes többi szereplőről. Akik mind férfiak.
Ráadásul élettársi viszony ide vagy oda, a főhős, annak ellenére, hogy utálja a buzi kocsmákat és a buzikat, állandóan közéjük jár, és nem kevés fiúval le is fekszik. Ugyanis az van, hogy amikor rendesen rajta van az anyagon, nem kívánja a szexet, és ilyenkor mindig az élettársával van, de amikor hónapokra lejön az anyagról és kívánóssá válik, egyik fiú után jön a másik.
Lehet, hogy biszexuális, de akkor is elég egyértelmű a preferenciája. Továbbá az élettársán kívül nincs több nő említve az egész regény alatt. Viszont amikor feltűnik a színen egy-egy új szereplő, soknak a leírásához mindig hozzáteszi, hogy ’nagyon jóképű’, ’szép szája van’, vagy ’nagyon szép arcú’.
A regényt azonban csak azoknak ajánlom, akiket érdekel, hogy működik a drogozás - olyan részletekbe menően le van írva minden, hogy a javát nem is értettem. A könyvet magyarul olvastam egy szuper fordításban. A Cartaphilus Kiadó adta ki 2001-ben, szóval esélyes, hogy több antikváriumban rátalálunk.
