Ez már a sokadik olyan könyv, amelyben az egyik (női) szereplő művész. Egy művész, aki hihetetlenül impulzív és semmi köze a valósághoz, a gyakorlatias dolgokhoz, és ezt nekünk, unalmas, földhözragadt embereknek meg kell értenünk és el kell fogadnunk. Lehet, hogy pont amiért már a sokadik hasonló témájú könyvet olvastam, nem hatott rám annyira a történet, de azt viszont el kell ismernem, hogy maga a ’regény’ jól meg van írva. Rövid, velős, csak a lényegre koncentrál.
És hogy mi a lényeg?- A két főszereplő hölgy, Monica és Sheila kapcsolata. Kevés eseményről ad számot a mesélő, elvégre főleg az érzelmi feszültségre koncentrál, ami a két főszereplő se vele – se nélküle kapcsolatából fakad. Sheila a neves festőnő, Monica az átlagos-szép középiskolai tanárnő. Nem tudom, milyen megfontolásból került ez a könyv a meleg könyvek sorába, elvégre a két nő nem hogy nem jön össze, de még csak nem is szerelmesek egymásba. A kapcsolatuk egyfajta egymásrautaltságból, kölcsönös függésből fakad... Most jut eszembe, hogy a művésznő bevallottan biszexuális, talán ez az oka annak, hogy a 265 oldalas mű felkerült a meleg/leszbikus listámra. Végig arra vártam, hogy végre történjen valami, hogy a két nő egymásnak essen, hogy költözzenek össze, hogy legyen robbanás, de mindez elmaradt. Ennek ellenére ajánlom, mert eléggé érdekes volt ahhoz, hogy ne dobjam a sarokba, de a magam részéről nem biztos, hogy újraolvasnám.
