David Leavitt neve már ismert lehet a meleg olvasók számára, ugyanis évekkel ezelőtt megjelent már egy rövidke könyve 'Arkansas' címmel, ami 3 meleg témájú novellát tartalmazott. Nem rengette meg az irodalmi igényeinket, de azért jól esett a szívünknek. Leavitt most egy nagyobb lélegzetű művel rukkolt ki, méghozzá egy 540 oldalas életrajzi regénnyel.
A könyv narrátora és egyben főhőse Professzor Hardy, aki elméleti matekot oktat a Cambridgen az 1900-as évek elején. Hardy egy nap kap egy levelet egy indiaitól, aki a segítségét akarja kérni abban, hogy matematikai témában publikáljon. A levél olvasása közben Hardy-nak az a gyanúja támad, hogy az indiai lesz korának legnagyobb elméleti matematikusa, így aztán válaszol neki...
A könyv azokat az éveket meséli el, amelyek során ő és az indiai együtt dolgoztak, és közben fény derül Hardy és egyetemi kollégáinak magánéletére is. Mivel több mint 100 éve a homoszexualitás még eléggé gyerekcipőben járt, és nem volt még honnan informálódni vagy akár pozitív példákkal találkozni, így elég érdekes (és sokszor szomorú) volt olvasni, ki hogyan bírkózik meg a dologgal.
Sokan bírálták a könyvet amiért nem olyan pörgős, és sokak szerint leül a sztori úgy az egyharmadánál, de én ezt nem éreztem. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a könyv szépirodalom, nem pedig bestseller. Itt ennél a regénynél nem az a fontos, hogy hová tart a történet, ellenben nagyon jól felépített karakterekkel dolgozik a szerző, és tényleg nagyon jól mesél. Nincsenek robbanó autók, összedőlő épületek... mindössze egy első világháború, de az is a hátországból megélve.
