A svéd írónőnek ezen első regénye egy vérbeli krimi, de azt kell mondjam, nem a legjobb, amit valaha olvastam. A történet ott kezdődik, hogy egy milliomos műgyűjtőt otthon az ágyában lefejeznek. A gyilkossággal ifjú szeretőjét gyanúsítják, de mi egy percig se kételkedünk az angyalarcú Daniel ártatlanságában.

Hogy mi a baj a könyvvel? Az írónő a történet főszereplőjének az ambiciózus ügyvédnőt, Ulrikát teszi meg, aki nem csak szuper-okos, de szuper-gyönyörű is. Ulrika karaktere maga a tökéletesség, ami miatt én egy kicsit eltávolodtam tőle. Végig olyan érzésem volt, hogy az írónő Ulrika karakterében éli ki magát, mivel Ulrika pontosan olyan életet él, amit a legtöbb nő irigyel, de nem engedhet meg magának. Sajnos nagyon gyakran a történet helyett inkább a tökéletes ügyvédnőre koncentrálunk, így többször is céltalanul olvastam a regény sorait és lapoztam tovább azzal vigasztalva magam, hogy az egész csak alig 320 oldal. Bizony tipikusan azzal az esettel találtam szemben magam, hogy a történet háttérbe szorult az írónő öncélúsága miatt. Továbbá még azt is el kell mondanom, hogy ha egyszer krimit veszek a kezembe, akkor elvárom, hogy legyen benne feszültség, némi titok, továbbá nyomozás, illetve logika. Valahogy ezek hiányoztak, pedig 320 oldalon –valljuk be- lett volna rá keret.

További problémát jelentett számomra, hogy bár a regény vígan bővelkedik a meleg karakterekben, egyik meleg szereplő sincs normálisan felépítve. Az írónő leginkább sztereotípiákból építkezik és sokszor nem helyénvalók az állításai, így úgy érzem, jogosan kételkedem az írónő ismereteiben a meleg világot illetően. Így összességében azon a véleményen vagyok, hogy bár a regény meleg témát dolgoz fel, mégis sajnos semmi köze a valósághoz.