Most vasárnap néztem az m2-n a ’Szappanopera’ című dán filmet, amit még pár éve a moziban akartam nézni, amikor még adta a Cirkó-Gejzír. A moziról lemaradtam, de a tévéről nem. Szerencsére.
Azért mondom, hogy szerencsére, mert a film nagyon tetszett. Kissé idegen volt tőlem elsőre a dán élet és a kevés szereplő, ami kicsit színházivá varázsolta a filmet, de aztán hozzászoktam és belesimultam. Bár a szereplők néha elhagyják a színt, a kamera ki se mozdul az épületből. Három helyszínen mozognak a karakterek: a két lakásban, és az azokat összekötő folyosón.
A film egyik főszereplője Charlotte, aki egy kozmetikai szalonban dolgozik, és frissen költözött az épületbe, mivel otthagyta a pasiját. A férfi még mindig zaklatja, leginkább azért, mert vissza akarja kapni. A másik főszereplőnk Veronica, korábban Ulrich, aki transzvesztitaként tengeti életét és arra vár, hogy megjöjjön az engedély a nővé operálásra.
Érdekes, érzékeny film. Ha tudjátok, nézzétek meg.
