Augusten Burroughs az egyik kedvenc íróm, de most egyik szemem sír, a másik nevet, amikor meglátom ezt a könyvet. Burroughs neve tőlünk nyugatabbra sokkal ismertebb, mint nálunk. Amerikában egy ízben még az év legviccesebb emberének is megválasztották, ami érthető, ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a 'Running with scissors' című bestsellerét. Bár én magyarul ezt a könyvet nem olvastam, mert nem bírtam megvárni, míg lefordítják, de az angol eredeti is elég jól sikerült - na, nem olyan jól, mint az előbb idézett 'Running with scissors'.
A 'Farkas az asztalnál' a második könyv, ami a Kelly Kiadónál magyarul megjelent, és bár olvastam már ettől az írótól jobbat is, azért ezt is csak ajánlani tudom. Biztosra veszem, hogy sokan olvasás közben ráismernek majd a saját családjukra, és sok meleg fiú tud majd azonosulni a fiatal Augusten érzéseivel (félelmeivel), aki egész életében az apjával küzdött. Ugyanis a 'Farkas az asztalnál' erről a küzdelemről szól. Na nem kell arra gondolni, hogy az írót azért kergeti az őrületbe az apja, mert más, mint a többiek. Az apa ellenszenve nem korlátozódik kizárólagosan a fiára, hanem rajta kívül kivetül az egész családra és a környezetére is, és sokkal régebbre nyúlik vissza, mint Augusten születési dátuma.
Azért örülök, mert le lett fordítva. És azért sírok, mert nem ez lesz az a könyv, ami a magyar olvasót megfogja. Sokkal nagyobb lépés lett volna egy korábbi, könnyedebb, ha úgy tetszik, viccesebb regénnyel indítani, mert az talán a melegeken kívül is meg tudott volna nyerni olvasókat. Így viszont egyenlőre csak a meleg srácok olvassák zseblámpával a takaró alatt, és még én sem adnám a szüleim kezébe karácsonyi ajándékként. Ahhoz ez a könyv érzelmileg sokkal megterhelőbb.
