Ezen a héten arra vagyok a legbüszkébb, hogy befejeztem ezt a könyvet. Halálosan untatott és talán még sosem olvastam könyvet ilyen hosszú ideig.
Miért volt rossz a regény? Egyszerűen azért, mert szinte nem szólt semmiről, és ennek szellemében 370 oldalon keresztül lefoglalni az olvasót mindenképpen nagy luxusnak számít. A történet két narrátora az ötvenes Ralph, aki a kutyájával él és biztonsági őr, a másik pedig Jack, a harminc éves illusztrátor, akinek szép felesége és kislánya van. Mindkét mesélő egy lányra koncentrál, a gyönyörű Elsie-re, aki nemrég érkezett New Yorkba.
Az idősebb Ralph lányaként tekint a lányra és mindig arról prédikál, hogy a lánynak vigyáznia kell a tisztaságára. Ralph mindenről a legrosszabbat feltételezi, így Elsie csakhamar ráun, de a fickó nem hagyja annyiban. Követi, kémkedik utána, próbálja szemmel tartani.
Ellenben a művész Jack nagyon jó fej, Elsie megkedveli, nem kevésbé Jack feleségét, Nataliat. A fiatal házaspár nyitott kapcsolatban élnek, így az asszony nyugodtan kóricálhat a fiatal leszbikus lánnyal. A baráti körben rengeteg meleg és leszbikus tűnik fel, akik relatív jól lettek ábrázolva, de az erős leszbikus szál sem menti meg a regényt. Másról sincs szó, csak arról, hogy mikor kinél van valami parti, továbbá hogy vajon este az asszonykának lesz-e kedve szeretkezni a férjével, Jackkel.
A 160. oldalon, mikor még semmi nem történt, abban reménykedtem, hogy csak kitartóan tovább kell olvasnom, és végül nem is csalódtam, mert a 300. oldal környékén tényleg történt valami. Azután még 70 oldalon keresztül untam magam. Az is dühített, hogy a könyv tele volt helyesírási hibával, így egy magyartanárhoz hasonlóan ceruzával javítgattam átlagosan minden második oldalon.
