John Berendt könyvét nagy lelkesedéssel vettem a kezembe, de csakhamar lekókadt ez a fene nagy jókedv, ugyanis még nem volt egyértelmű, hogy mit akar az író az egészből kihozni. Első nap azt mondtam, hogy szar az egész - másnap már alig bírtam letenni.
A regény Savannahban játszódik valahol az 1980-as években. Idejét tekintve elég tág keretbe illeszkedik, ha jól emlékszem 1981-ben vesszük fel a fonalat, és valamikor 1990-ben intünk búcsút a szereplőknek. John Berendt az utolsó oldalon még hozzáteszi, hogy a szereplők valósak, a regényben megírt események szintúgy.
Tehát Savannah. Ideérkezik egy író New Yorkból és szinte azonnal magával ragadja a város sajátos bája. Azt hinné az ember, hogy ez is csak egy álmos-poros kisváros, de mint a könyv lapjain megtudjuk, ez korántsem igaz. Példának okáért Savannah az alkoholisták egy nagyobb populációjával büszkélkedhet és a lakosok jelentős része még vezetés közben is magával cipel egy vödör Martinit.
Berendt a könyv első részében felvonultat egy fesztiválra való szereplőt. Találunk közöttük ötvenes meleget, akinek az oldalán egy alig húsz éves kockahasú-iszonyat-szexi-úúhh csávó feszít; aztán ott van a kedvencem, a fiatal néger transzvesztita, Chablis; valamint egy showműsornyi további pucckirálynő. Ja, és a transzvesztita Chablis ’fiúkájáról’ sem szabad megfeledkezni, a szőke istenségről. Van egy nem meleg vonatkozású karakter is, egy hajdani szépség-győztes, jelenleg elhízott hisztérika, akinek a szövegelésétől sírva nevettem a villamoson.
Nagy szerencsénk van, hogy az ’Éjfél a jó és a rossz kertjében’ magyarul is olvasható, ráadásul mintha nemrég láttam volna a könyvesboltokban egy újabb kiadásban is. Szóval tessék csak felkerekedni és elolvasni ezt a könyvet. A 450 oldal senkit ne riasszon el, én csak utazáskor olvastam és így is csak egy hétig tartott.
