Kiss Tibor Noé könyvét már nagyon el akartam olvasni, de aztán amikor végre sikerült, akkor meg nagyot csalódtam benne.
De előbb elmondom, hogy miről van itt szó és kinek ajánlom:
Az 'Inkognitó' egy fiú/férfi története, aki nagyon szeret focizni, aztán egy szép napon rájön, hogy szüksége van arra, hogy nőnek öltözzön. Na aztán itt jön a bonyodalom: egyrészt a család és a környezet, másrészt viszont jönnek az önértelmezési problémák. Most férfi vagy nő? Mi teszi a férfit férfivá, a nőt nővé? Nőként érzi magát jobban, vagy csak női ruhában? Mindezek alapján ajánlom (illetve ajánlanám) a könyvet azoknak, akiket érdekelnek egy magyar transzvesztita belső vívódásai.
De ahogy ígértem, most jöjjön a hidegzuhany:
A könyv alapvetően pont annyi, amennyit fentebb egy bekezdésben leírtam. Ugyanezt (na jó, ennél egy kicsit többet talán többet) ír le az író a 160 oldalon. A könyvben minden bekezdés egy újabb epizód vagy gondolatfoszlány. Az író figyelmen kívül hagyta az időt, a helyszíneket, a köztes szereplőket, a történéseket, meg úgy a szerkesztést egyáltalán. Kicsit olyan érzésem volt, hogy az író Kiss Tibor Noé most valami hihetetlenül magas irodalmat akart alkotni, de sajnos azt kell mondjam, hogy szerintem ez most nem sikerült. Rengeteg a szóismétlés, sokszor írja le ugyanazt, nem haladunk semerre, nehéz követni, hogy végül is melyik megkezdett gondolat hova vezet, ha az vezet egyáltalán valahova. Szóval a kiindulási pont jó volt, de valahol ez a projekt nagyon félrebillent. Aztán lehet, hogy nincs igazam.
Mindenesetre nagyon hálás vagyok Kiss Tibor Noénak a bátorságáért, hogy ki mert állni a nagyközönség elé és vállalta önmagát. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen példaértékű a számunkra. Az írással kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert a stílus láthatóan már megvan, mindössze jobban össze kéne a mondanivalót fogni.
